Letölthető :: A rabló aláírása.mp3

Volt egyszer két király, akik jóbarátok voltak. Nehéz időkben mindig segítettek egymáson. Egyszer az egyik királynak jelentős pénzösszegre volt szüksége. Kölcsönkért a barátjától, az pedig azonnal beleegyezett, hogy odaadja neki a pénzt, amire szüksége van.

– Majd elküldöm hozzád a miniszteremet – mondta az első király. – Kérlek, add oda neki a pénzt.

A másik király beleegyezett. Így az első király elküldte a miniszterét három testőrrel a másik király palotájába.

Az első király országában volt egy hírhedt rabló, aki minden éjjel lopott. Igazi gonosztevő volt, de senki sem tudta elfogni. Rengeteg pénzt lopott, a pénzzel pedig megvesztegetett bizonyos udvari tisztviselőket. Hogy adjanak hírt arról, ami a palotában történik. Azt remélte, a segítségükkel egyszer majd bejuthat a palotába, és ellophat mindent. A rabló udvari barátaitól megtudta, hogy a miniszter pénzt fog hozni a másik királytól. Amikor aznap éjjel a miniszter elindult a három testőrrel a palotából, a rabló három barátjával bekerítette őket.

– Adjátok ide a ruháitokat! Hoztam nektek helyette másikat. Én viselem majd a miniszter ruháját, a barátaim pedig a testőrök egyenruháját – mondta a rabló, majd arra kényszerítette a minisztert és a testőröket, hogy cseréljenek ruhát. A rabló nem tudott írni és olvasni, de nagyon agyarfúrt volt.

Letölthető :: akiralyesabolcs.mp3

Élt egyszer egy király, aki mindig háborúzott. Egy napon súlyosan megsebesült egy csatában. Arra járt egy bölcs, megérintette, és a király meggyógyult. A király meg akarta jutalmazni a bölcset azért, mert megmentette őt, de a bölcs nem fogadott el tőle semmit.

– Nem akarok az adósod maradni! – szólt a királynak. – Majd a jövőben kérek valamit. Most nincs szükségem semmire. De egyszer majd elmegyek hozzád.

Teltek-múltak a hónapok, és egy napon, miközben a bölcs békéért, fényért és üdvösségért imádkozott Istenhez, egy vágy hatolt az elméjébe. A tehene már néhány hónapja nem adott tejet.

– Öreg már – gondolta a bölcs – Kérek a királytól egy új tehenet.

Elment, hogy meglátogassa a királyt, és egy templomban talált rá. Éppen még több gazdagságért és hírnévért imádkozott.

– Nem kérek tőle tehenet – mondta magában a bölcs – Ő is kuldus, mint én. Azzal sarkon fordult, hogy elmenjen.

Letölthető :: abolcshitel.mp3

Volt egyszer egy nagyon gazdag ember, aki rendkívül kegyetlen és zsugori volt. A felesége jószívű és szeretetteljes volt, és mindenki iránt együttérző. Az asszonyt mindenki szerette, a férjét azonban senki sem.

– Isten ezt a rossz férjet adta nekem – gondolta az asszony –, mit tehetnék hát? Senki sem szereti őt, így legalább nekem kell őt szeretnem.

Letölthető :: Abecsuletessegioklevel.mp3

Élet egyszer egy gazdag falusi bíró, aki nagyon jótékony volt, mindenki szerette. Egyszer elhatározta, hogy három napon át rizst, zöldségeket és pénzt ad a szegényeknek, csak a szegényeknek. Az egyik szegény ember egy nagyon nehéz zsák rizst kapott, s mivel annyira szegény volt, ez nagyon boldoggá tette. Amint hazaért, a rizst a zsákból a tárolóedényekbe töltötte, és a rizs közé keverve húsz aranypénzt talált. A felesége nagyon örült, de a férj azt mondta:

– A bíró nem akart pénzt adni nekem. Rizst adott. Ez valami tévedés! Vissza kell vinnem az aranyakat.
– Ne légy már bolond! – mondta a felesége – Szegények vagyunk! Vidd az aranyakat a piacra, és váltsd be pénzre!
– Nem tehetem! – mondta a férj.

És így aztán addig veszekedtek, míg a férj fel nem hívta rá a mohó feleség figyelmét, hogy eredetileg ő hozta a rizst és az aranyakat. Másnap a férfi visszament a gazdag emberhez.

MINDENNAP MEG KELL PRÓBÁLNOD
EGYÉNI CSÚCSOT FELÁLLÍTANI
FELTÉTEL NÉLKÜLI ÖNÁTADÁSODBAN.

Sri Chinmoy

Letölthető :: A zarandoklat.mp3

Volt egyszer két szomszéd, akik barátok voltak, de egyben vetélytársak is. Mindkettő nagyon agyafúrt és nagyon-nagyon fukar volt.

Egy nap elhatározták, hogy zarándoklatra mennek. Mindkettejük felesége összeállított egy-egy kosár ízletes ételt, és kora hajnalban útnak eredtek. Miután két órát gyalogoltak, eljött a reggeli ideje. Egyikük így szólt:

– Ne álljunk meg reggelizni, még nem muszáj ennünk!
– Egyetértek veled – szólt a másik. – menjünk tovább, és később álljunk meg ebédelni.

Letölthető :: Egyutterzoegyseg.mp3 »

Apa és fia együtt mentek, és élvezték a reggeli szellőt. Már jókora utat megtettek, amikor az apa hirtelen megállt, és így szólt:

– Fiam, állj meg!
– Mi a baj? – kérdezte a fiú.
– Tulajdonképpen semmi – válaszolta az apa. – De ne menjünk tovább ezen az úton.
– Miért ne?

– Látod azt az idősebb férfit, aki felénk jön? – kérdezte az apa az út egy távolabbi pontjára mutatva.
– Igen, látom – felelte a fiú.
– Egy barátom – folytatta az apa. – Kölcsönkért tőlem, és nem tudja megadni. Ahányszor csak találkozik velem, azt mondja, hogy kölcsönkér mástól és megadja nekem a tartozását. Ez már régóta így megy, én pedig már nem akarom többet zavarba hozni.

– Apám – szólt a fiú – ha nem akarod zavarba hozni, miért nem mondod neki, hogy a pénzt ajándékba adtad, és nem kéred vissza?
– Már mondtam neki – válaszolt az apa. – Amikor azt mondtam, nem kérem vissza, ajándék, nagyon felbőszült. Azt mondta: nem vagyok én koldus, a barátod vagyok. Amikor szükséget szenvedtem, pénzt adtál nekem, és amikor tudom, majd visszaadom. Nem akarok koldussá válni, hanem a barátod akarok maradni. Most nem szeretném zavarba hozni, és én sem akarok kínos helyzetbe kerülni. Menjünk hát egy másik úton.

– Apám – szólt a fiú – te igazán jó vagy! Nagyon büszke vagyok rád. Általában az adós próbálja elkerülni a hitelezőt, általában az van zavarban, aki kapott, nem pedig az, aki adott. De te meg akarod őt kímélni ettől a kínos helyzettől. Most az együttérző egységet tanultam meg tőled.

Legutóbb Sri Chinmoy személyét illetően téves informaciók jelentek meg, s jóllehet, megkésett egy kicsit a helyreigazítás – amiért mindenkitől elnézést kérek – úgy gondolom, hogy most helyére kerülhetnek a dolgok, s megismerhetik azok is, akik eddig nem hallottak róla. Az indiai mesék sorozatban az ő meséi hallhatók. Kérem, fogadják/fogadjátok szeretettel.

Eredeti nevén Chinmoy Kumar Ghose a család hetedik gyermekeként 1931-ben született egy kis kelet-bengáli (ma bangladesi) faluban, Sakpurában. 1944-ben, szülei halálát követően, a 12 éves Chinmoy belépett a Sri Aurobindo Asramba – egy spirituális közösségbe – Dél-Indiában, Pondicherry közelében. Élete következő húsz évét itt töltötte spirituális gyakorlással, melynek alapvető részei voltak a több órás meditációk, a sport, a költészet, az esszéírás valamint spirituális dalok komponálása.

Chinmoy már tizenéves korában mély belső tapasztalatokra tett szert, és az elkövetkező években a meditáció igen magas fokát érte el. 1964-ben New Yorkba költözött hogy belső gazdagságát megossza a nyugati keresőkkel.

Sri Chinmoy szerint a törekvés – a szív mind magasabb és mélyebb valóságok utáni szüntelen vágyakozása – az a spirituális erő, ami ott rejlik minden jelentősebb vallási, kulturális, tudományos vagy sportbeli előrelépés mögött. Ha a szívben élünk, és folyamatos öntúlszárnyalásra törekszünk, felszínre hozhatjuk a legjobbat magunkból, és megtalálhatjuk a valódi elégedettséghez vezető utat. Sri Chinmoy saját szavaival:

“Célunk, hogy a fényestől eljussunk a fényesebbig és a legfényesebbig. A magastól a magasabbig és a legmagasabbig. És fejlődésünknek még a legmagasabbal sincs vége, mert mindannyiunkban ott lakozik maga Isten, és Isten minden egyes pillanatban túlszárnyalja saját valóságát.”

Ma Sri Chinmoynak, mint spirituális vezetőnek a világ közel 70 országában vannak tanítványai. Kiegyensúlyozott életvitelt hirdet, amely az ima és meditáció belső elcsendesülését ötvözi a mai élet lendületével.

Sri Chinmoy élete a korlátlan alkotókészség kifejeződése. Széleskörű teljesítményei átszövik a zene, a költészet, a festészet, az irodalom és a sport területét. Eredményei e területek mindegyikén megdöbbentőek és messze hatóak.

Rendszeres utazásai során, ingyenes koncerteket, előadásokat és a közönség számára nyitott meditációkat tart világszerte, fogadja tanítványait, találkozik és eszmecserét folytat a spiritualitásról a világ és a helyi közösségek vezetőivel. Sri Chinmoy spirituális vezetéséért, koncertjeiért, előadásaiért és meditációiért nem kér díjat.

Letölthető :: Indiaitanmese.mp3 »

Indiában, Bengálban élt egyszer egy vallásos ember. Mindennap eljött hozzá egy szanszkrit tudós, aki lélekemelő tanításokat olvasott fel neki.

A családnak volt egy madara, akinek Krisnának hívtak. Egy nap a madár így szólt a gazdájához:

– Meg tudnád mondani nekem, mi hasznod származik ezekből a spirituális tanításokból? – Krisna, úgy látom, nem érted, hogy ezek a spirituális tanítások megszabadítanak a kötelékeimtől.
– Már évek óta hallgatod ezeket az előadásokat – mondta a madár –, de én semmi változást nem látok rajtad. Kérlek szépen, kérdezd meg a tanítódat, hogy tulajdonképpen mi is fog történni veled. (…)

Letölthető :: Atudosnegykerdese.mp3 »

Volt egyszer egy nagy tudós, az egész királyságban mindenki csodálta, olyan tanult volt. Nagy tudással rendelkezett, de sajnos, nagyon büszke volt. Egy nap felvett egy arany nyakláncot, és elment egy másik király palotájába.

– Bárki, aki bölcsesség terén legyőz – mondta – megkapja ezt az aranyláncot. Mindenkit kihívok!

Ebben a királyságban minden tudós hallott már erről a bizonyos tudósról, és féltek, hogy veszítenének, ígyhát nem fogadták el a kihívást. A király nagyon szomorú volt, hogy senki sem akarja vállalni a megmérettetést. Végül az udvari bolond azt mondta:

– Én elfogadom a kihívást!

A király szinte már beletörődött a vereségbe, de úgy gondolta, szórakoztató lesz nézni, ahogy a bolond versenyez. Meg volt róla győződve, hogy csupán tréfamester, és nem tudja megnyerni a nyakláncot.

– Négy kérdést fogok feltenni neked – mondta az udvari bolond. Ha bármelyik kérdésre helyesen válaszolsz, vesztettél! De ha mindenikre helytelen választ adsz, elfogadom a vereséget, és a király azt ad neked, amit csak akarsz.

A bolond fel is tette az első kérdést:

– Hová való vagy?
– Én itt lakom! – mondta a tudós, ami helytelen volt, hiszen egy másik királyságból jött.

»» Dávid, Erik, Levente, Matyi és Róbert rajzai a meséhez »»