:: Sri Chinmoy: A tehén és a disznó

2007. január 7.

Letölthető :: Atehenesadiszno.mp3 »

Volt egyszer egy ember, aki nagyon gazdag volt, de nagyon zsugori is. A falubeliek mélységesen gyűlölték. Egy nap így szólt hozzájuk:

– Vagy féltékenyek vagytok rám, vagy nem értitek, én mennyire szeretem a pénzt, isten tudja csak, hogy melyik. De mindenesetre gyűlöltök, ezt magam is tudom. Amikor meghalok, semmit sem viszek magammal, mindent itthagyok másoknak. A végrendeletemben minden vagyonomat jótékony célra ajánlom fel, akkor majd mindenki boldog lesz!

Az emberek ennek ellenére továbbra is gúnyolták és kinevették.

– Mi a gond? – kérdezte a gazdag ember, – Nem bírtok várni néhány évet a halálomig, amikor majd minden pénzemet jótékony célra fordíthatjátok?

A gazdag ember elment sétálni. Hirtelen eleredt az eső.

  • apró kínai tanmense, fáljméret: 1,2 Mb, 2:30 perc
  • :: Franz Kafka: A törvény kapujában

    2006. december 30.

    Letölthető :: A_torveny_kapujaban.mp3 »

    A törvény kapuja előtt áll egy őr. Ehhez az őrhöz odamegy egy vidékről jött ember, és engedélyt kér, hogy beléphessen a kapun. Az őr azonban azt mondja neki, hogy most nem engedélyezheti a belépést. Az ember töpreng, majd megkérdezi, hogy tehát akkor később léphet majd be?

    – Meglehet – mondja az őr –, most azonban nem.

    – Minthogy azonban a törvény kapuja, mint mindig, nyitva áll, és az őr arrébb megy, az ember előrehajol, hogy beleshessen a kapun. Amikor az őr ezt észreveszi, nevet, és így szól:

    – Ha ennyire csábít, hát kíséreld meg, és menj be tilalmam ellenére. De jegyezd meg: hatalmas vagyok. Pedig a legutolsó vagyok az őrök sorában. Teremről teremre őrök állnak, egyik hatalmasabb, mint a másik. Már a harmadik látványát én magam sem bírom elviselni.

    – Ilyen nehézségekre nem gondolt a vidékről jött ember, hiszen a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell lennie, gondolja, de ahogy most a bundás őrt jobban szemügyre veszi, nagy, hegyes orrát, keskeny, fekete, tatár szakállát, úgy határoz, hogy inkább várakozik, amíg meg nem kapja a belépésre az engedélyt. Az őr ad neki egy zsámolyt, és megengedi, hogy oldalt, a kapu közelében leülhessen. Ott ül napokig, évekig. Többször is megpróbál bejutni, és zaklatja az őrt kérdéseivel. Az őr gyakran veti alá kisebb kihallgatásnak, kérdezgeti a szülőföldjéről és sok minden másról, de ezek közömbös kérdések, amilyeneket a nagyurak tesznek fel, és végül mindig azt mondja neki, hogy még nem engedheti be.
    Az ember, aki jól becsomagolt az útra, mindent felhasznál, legyen az bármennyire értékes is, hogy megvesztegesse az őrt. Az úgyszólván mindent elfogad tőle, de közben így beszél:

    – Csak azért fogadom el, hogy ne hidd, bármit is elmulasztottál.

    – Az ember hosszú éveken át szinte szakadatlanul csak az őrt figyeli. Megfeledkezik a többi őrről, és úgy véli, bebocsáttatásának egyetlen akadálya ez az első. Átkozza a szerencsétlen véletlent, az első esztendőkben gátlástalanul, hangosan, később, ahogy öregszik, már csak úgy magában dörmögve. Gyermeteggé válik, és mivel az őr évekig tartó tanulmányozása közben annak prémgallérjában még a bolhákat is felfedezte, még a bolhákat is megkéri, segítsenek neki, és térítsék jobb belátásra az őrt. Végezetül látása meggyengül, nem tudja, valóban sötétedik–e körülötte, vagy csak a szeme csalja meg. Most ugyan észrevesz a sötétségben valami fényt, mely kiolthatatlanul árad a törvény kapujából. Már nem él soká. Halála előtt az egész itt töltött idő minden tapasztalata azzá az egyetlen kérdéssé sűrűsödik össze a fejében, amelyet eddig még nem tett fel az őrnek. Magához inti őt, mert merevülő teste már nem tud felemelkedni. Az őrnek mélyen le kell hozzá hajolnia, mert a kettejük magasságának különbsége ugyancsak az ember rovására változott meg.

    – Most még mit akarsz megtudni? – kérdi az őr. – Telhetetlen vagy.
    – De hát mindenki a törvény felé igyekszik – mondja az ember –, hogyan lehetséges, hogy ennyi év alatt rajtam kívül senki sem kért bebocsáttatást?

    – Az őr látja, hogy az ember már a végét járja, s hogy hallását elmúlóban még utolérje, ráordít:

    – Itt rajtad kívül senki be nem léphetett volna. Ezt a bejáratot csak a te számodra jelölték ki. Most megyek és bezárom. (Gáli József fordítása)

  • fáljméret: 2,5 Mb, 5:18 perc
  • Kafka: Az átváltozás és más elbeszélések
    (Magyar Elektronikus Könyvtár)
  • :: A legostobább férj (izlandi mese)

    2006. december 22.

    Letölthető :: Izlandimesecske.mp3 »

    Hívta a férjét, és ráadta a semmit. A férfi nem látott, nem érzett magán semmit, de büszke volt gyönyörű ruhájára, ügyes feleségére, és ott páváskodott új ruhájában, azaz meztelenül. A másik asszony is próbára tette a férjét. Amikor a férfi hazatért, rászólt:

    – Bújj ágyba, de azonnal! Nem érzed, hogy nagybeteg vagy?

    A férj ugyan nem érzett semmit, de engedelmeskedett, és ágybafeküdt. Másnap így szólt a feleség:

    – Híí, hiszen te már meghaltál! Ó, Istenem, koporsóba teszünk!

    A férfi sírt, rimánkodott, hogy ne tegyenek vele ilyen csúfságot, de az asszony ráförmedt:

    – Hallgass, ha mondom! Te már reggel óta halott vagy!

    Kitűzték a temetés napját, odarendelték a koporsóvivőket, és meghívták a jóbarátokat. A férj meg csak ott feküdt a koporsóban. Levegőt is csak azért kapott, mert az asszony ablakocskát vágott a fedelén. Jöttek a gyászolók, köztük az első asszony férje is, amúgy anyaszült meztelenül.

  • fáljméret: 1,7 Mb, 3:30 perc
  • :: A kék szarvas V

    2006. december 17.

    Letölthető :: Akekszarvaszaroresz.mp3 »

    Ruzvánsád és Sehrisztáné újból egymásra talál, megkerülnek az elveszettnek hitt gyermekek is, és mint a mesék zöme, a kék szarvasé is derűs végbe torkoll. Ezzel végetér a császárfiú és a tündérkirálynő folytatásos története.

    Előadják a kolozsvári Állami Magyar Színház művészei, közreműködő: Kató Emőke. A következő héten Bogdán Zsolt izlandi népmesét mond

  • fáljméret: 4,1 Mb, 9 perc
  • :: A kék szarvas IV

    2006. december 8.

    Letölthető :: Akekszarvas4resz.mp3 »

    Újabb fordulatos fejezet Ruzvánsád császárfi és Sehrisztáné tündérkirálynő történetéből. Az ifjú megmenti atyja országát a mongol hadaktól, de a győzelemnek súlyos ára van…

    A perzsa herceg népmesei története következő héten fejeződik be. Előadják a kolozsvári Állami Magyar Színház művészei, közreműködők: Közreműködnek: Boldizsár Emőke és Laczkó Vass Róbert

  • fáljméret: 3,4 Mb, 7 perc
  • :: A kék szarvas III

    2006. december 1.

    Letölthető :: Akekszarvas3resz.mp3 »

    Ruzvánsád kiállja a próbát, cserében elnyeri Sehrisztáné kezét és szerelmét. Tündérszigeti életüket azonban furcsa történések tarkítják. A herceg végül ez ellenség által fenyegetett császár-atyja segítségére siet.

    A következő héten folytatódik a perzsa herceg népmesei története a kolozsvári Állami Magyar Színház művészei előadásában, közreműködők: Vindis Andrea, Péter Hilda, Kató Emőke és Boldizsár Emőke

  • fáljméret: 7,4 Mb, 15 perc
  • :: A kék szarvas II

    2006. november 24.

    Letölthető :: Akekszarvas2.mp3 »

    Ruzvánsád herceg, a kínai csázsár fia elkalandozik vadászat közben és egy kékszőrű, rubinszemű, aranypatájú szarvasünőre bukkan. A csodaállatot követve egy kis tavacska partjára ér, és mivel közben beesteledik, úgy dönt: ott várja be a hajnalt.

    Csakhogy éjszaka furcsa hangokra ébred, és ott találja magát Sehrisztáné palotájában. A Tündérsziget királynője vendégül látja és bevallja, hogy a csodaszarvas képében éppen őt üldözte a herceg. Az éjszakai kaland hirtelen véget ér, hősünknek pedig több próbát kell kiállnia, míg elnyerheti Sehrisztáné kezét. A perzsa népmese második része következik

  • fáljméret: 2,8 Mb, 6 perc
  • :: A kék szarvas (perzsa népmese)

    2006. november 19.

    Letölthető :: Akekszarvas.mp3 »

    Bogdán Zsolt és barátai, a kolozsvári Állami Magyar Színház művészei Ruzvánsád herceg, a kínai császár fia kalandjait mesélik el. Az első rész közreműködői: Vindis Andrea, Péter Hilda, Kató Emőke és Boldizsár Emőke.

  • fáljméret: 7,9 Mb, 16 perc
  • :: Ajoga (szibériai nanáj népmese)

    2006. november 10.

    Letölthető :: Ajoga.mp3 »

    Élt egyszer egy leány, Ajogának hívták. Mindenki szerette, és azt beszélték, hogy messze földön nincs szebb leány nála. Páváskodott is eleget Ajoga, mind gyakrabban gyönyörködött magában, nézte-nézte az arcát, nem tudott betelni vele. Hol kifényesített réztányérban nézegette magát, hol a víz tükrében. Nem is ért rá Ajuga semmi egyébre, egyre csak magában gyönyörködött. Egy napon azt mondta neki az anyja:

    – Hozz vizet a folyóról, leányom! Azt felelte Ajoga:
    – Nem hozok én! Még a vízbe esem!
    – Hát kapaszkodj egy bokorba! – mondta az anyja.
    – Megkarmolja a kezemet.
    – Húzzál kesztyűt!
    – Elszakad – mondta Ajoga,

    és tovább nézegette magát a réztányérban, szépségében gyönyörködött.

    – Ha elszakad, varrd össze!
    – Eltörik a tű.
    – Vastag tűvel varrd!
    – Megszúrom az ujjamat.
    – Húzz gyűszűt az ujjadra!
    – Kilyukad a gyűszű.

    A szomszédék kislánya azt mondta Ajoga anyjának: – Majd én hozok vizet! Elment és hozta a vizet. Ajoga anyja tésztát dagasztott, lepényt gyúrt, megsütötte a forró tűzhelyen…

    [a fájl 4:09 perc, 1,9 megabájt]

    :: A telhetetlen (örmény népmese)

    2006. november 3.

    Letölthető :: A telhetetlen »

    Egyszer egy szűcshöz beállított egy ember. Kiterített egy birkabőrt, és azt mondta a szűcsnek:

    – Készíts nekem egy kucsmát ebből a bőröcskéből!
    – Jól van – felelte a szűcs – meglesz!

    Elköszönt az ember a szűcstől, hazafelé indult. Arra gondolt útközben: elég nagy az a bőr, talán két kucsma is kitelnék belőle. Azzal visszafordult, és azt kérdezte a szűcstől:

    – Hallod-e, mester! Nem tudnál két kucsmát szabni ebből a bőrből?
    – Tudok én – felelte a szűcs – hogyne tudnék!
    – Hát akkor szabj kettőt!

    – felelte az ember, azzal elment. Ment egy darabig, törte a fejét. Megint visszament a szűcshöz, és megkérdezte tőle:

    – Nem varrnál-e három kucsmát ebből a bőrből?