Letölthető :: A molnár fiai »

Egy malom, a molnár három fia, az örökké lisztes szakáll, egy furcsán sikerülő osztozkodás, továbbá egy Ashdaga nevű sárkány, akinek szálem alejkummal illik köszönni.

Áron rajzai Nooszi Kuusziról. Drága Áron, köszönjük szépen. Minden rajznak nagyon örülünk, küldjetek még!

Letölthető :: Az ostoba sah »

Réges-régen történt, mikor még a kő is lágy volt. Egy szegényembernek összedőlt a rozoga házikója, és elhatározta, hogy újat épít magának. Fel is építette, már csak a födele hiányzott, de erre már nem maradt pénze a szegényembernek. Hívta a mestert, az gyékényszőnyeggel borította be a házat, s a gyékényre földet szórt.

– Tetőt majd magam csinálok, ha lesz rá pénzem!

– mondta a szegényember, azzal beköltözött a félig kész házba. Meglátta ezt a tolvaj, és azt gondolta magában:

– Úgy látszik, meggazdagodott ez a szegényember, hogy új házat épített magának, biztosan akad nála valami!

A tolvaj éjszaka felmászott a gyékénytetőre, és megindult rajta. Ám alig lépett egyet, a földdel beszórt gyékényszőnyeg beszakadt alatta, s a tolvaj lezuhant a házba. Egyenesen az alvó szegényemberre esett. Az felugrott, hogy megfogja a tolvajt, de a tolvaj elszaladt a sötétben. Dúlt-fúlt a tolvaj, haragudott a szegényemberre. Másnap panaszra ment a sahhoz.

– Ki vagy, kire van panaszod?

– kérdezte tőle a sah.

– Ó, bölcs sah! A múlt éjszaka ki akartam fosztani egy házat, felmásztam a tetejére, de tető helyett gyékény födte a házat. Leestem, majd a lábam törtem! Arra kérlek…

Letölthető :: Se füle, se farka história,
amely bevezeti a hallgatót a török mese csodáiba »

Valamikor réges-régen, mikor szitáltak a szalmában, mikor kikiáltó volt a szamár, borbély a teve, egyszer volt, hol nem volt, megszámlálhatatlanok Isten teremtményei, sok beszédnek sok az alja, fusson, aki futni akar, szántson, aki vetni akar, hívás nélkül jársz a szomszéd szőlőjében – várj csak, megkapod azt, ami kijár érte!

Éppen háromszázegyedik évemet tapostam akkoriban. Volt két cimborám: világtalan az egyik, meztelen a másik. Fogtuk a csövetlen, tusátlan, kakastalan puskánkat, elindultunk meg sem született nyúlra vadászni a cserjésbe, ami még ki sem sarjadt. Felmentünk a dombtetőre, néztük a mezőket-hegyeket. Megláttunk egy tavat: vadkacsák úszkáltak rajta. Közibük lőttünk a csövetlen, tusátlan, kakastalan puskánkkal, a kacsák lebukfenceztek. A vak megkereste, a meztelen zsebretette őket.

Nyeletlen, pengétlen, életlen késünkkel darabokra vágtuk-cibáltuk a kacsákat, utána meg bográcsot keresgéltünk, hogy legyen miben megfőzni. Találkoztunk egy taknyos orrú öreg boszorkánnyal: a feje akkora, mint egy üst, foga mint az eleven békáé, szeme mint a döglött békáé, az arca harmatos és puha, akár a kecskebőr tömlő, hasa akár a vizes dézsa, orra meg aprócska! akár a török paradicsom. Csoszogott, rángatta a bugyogóját, csinos volt tetőtől-talpig és fürge, akárcsak híres-nevezetes, csövetlen, tusátlan, kakastalan puskánk golyói.

– Öreganyó, keríts nekünk üstöt, hogy megfőzhessük a kacsákat!

Letölthető :: A nyúl, a bálna, meg az elefánt »

A nyúl egy este a tengerparton kószált. Fülelt, szimatolt, csipegette az üdezöld hajtásokat Ahogy ott sétálgatott, egyszer csak megpillantotta nem messze az elefántot meg a bálnát. Az elefánt a víz szélén állt, a bálna meg kidugta a fejét a vízből. Így beszélgettek, igen komolyan. Több se kellett a kíváncsi nyúlnak! Elbújt egy kő mögé és kihallgatta a beszélgetésüket.

Letölthető :: A bolha a kemencében »

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bolha. Nagy barátságban volt egy hangyával. Egyszer a bolha azt mondja:

– Kilyukadt a gyomrom az éhségtől, meg kellene foltozni valamivel!
– Én is amondó vagyok

– feleli a hangya. Tanakodni kezdtek: mihez fogjunk, mit szerezzünk? A diónak héja van, a mazsolának szára van, az olajbogyónak meg magja van. Legjobb lesz, ha búzát szerzünk, a malomban megőröljük, kenyeret sütünk, és megesszük. Ment a bolha, hozta a búzát, odaadta a hangyának, a hangya malomba vitte, megőrölte, hazahozta, tésztát dagasztott egy tálban, cipót formált. A bolha gondolt a tűzre. Tüzet rakott a kemencében, jól megrakta, befűtötte. Az első cipót még be sem tette, belepottyant a kemencébe.

Letölthető :: A szegény testvér mp3 »

Letölthető :: A zsurlófűleány mp3 »

Tegnap az Őzek-völgyében meglestem, ahogy itt hagy bennünket a nyár újfent, piszokul, szemérmetlenül, cédamód. Galócaszáron himbálózott nagy peckesen, kinyújtózott, hitegetett, hogy marad még, legyekkel parolázott s pajkosan ingerelte körülöttem ricsajra a gyermekrajt, majd felkúszott egy ugrásra kész őzlábra, arcán a kényszerűség mosolyával rám nézett, s úgy tűnt valamit mondani akar.

Nem figyeltem. Gombásztam tovább. Hagytam, játssza végig incselkedő, arcátlan játékát.

Egyszer egy csiperke…egy csipetke…..csiperke-duruzsolt fülembe a szél.
Már nem emlékszem mikor kezdtem görcsösen ismételni e pár szót, mikor lettem foglya, s mikor, s hogy ért partot bennem a nyár csonka dallama.

Ha ügyesebb lennék – gondoltam – összegyűjteném a sok szélfutta ökörnyálszófoszlányt, ritmust, dallamot s versé gyúrnám, de hát nem vagyok az.
Az én húromon csak ez egy száll bolondos mondat akadt fenn.
Ezzel búcsúzott tőlem idén a nyár s ezt most bármilyen sánta is, bármilyen suta is, leírom. Akinél több foszlány van, vagy csak egy szóval is több mint ami a sajátja , a kedvemért kanyarítsa az enyém alá, hogy maradéktalanul megtudjuk mit üzent idén a nyár…..

Egyszer egy csipetke, piperkőc csiperke kalapját kikezdte egy részeg csiga: hogy asszongya….hogyasszonygya……………………

Kedves gyerekek valahányszor kedvetek szottyan megrajzolni egy-egy mese figurát, vagy a meséből egy részt, vagy csak úgy rajzolgatni, Képzelet-birodalomban járni-kelni tegyétek meg. Szeretettel várjuk rajzaitokat a következő címre:

Bogdán Zsolt, 400023, Teatrul Maghiar de Stat str. Emil Isac 26-28 Cluj.

A legsikerültebbek felkerülnek a világhalóra, hogy mindenki megcsodálhassa…..Nos???